Verebes István:

Amikor feljöttél hozzám, majdnem meghaltam
Hangodat addig csak telefonon hallottam
De mikor ott álltál elõttem az ajtóban
Oly ronda voltál, hogy attól majdnem meghaltam

Én ilyen csúnyát még életemben nem láttam
Jó, nem vagy egy Vénusz, de ilyet azért nem vártam
Már megbocsáss kérlek, de rögtön be is ágyaztam
És a dologról véled többet soha nem is tárgyaltam

De az élet szép, vagy legalábbis szebb mint te
Hisz oly rémség, mint te vagy, nincsen más, csak elvétve

Amikor feljöttél hozzám, majdnem meghaltam
A kutyámat kínomban háromszor megharaptam
És egész éjszaka a hideg falra tapadtam
És másnap reggelig érintetlen maradtam

-------------------------------------------------------------------------------

Nagy Attila, 1997.VI.26.:

Amikor elmentél tõlem, majdnem meghaltam
Mindent, mit megettem, azon nyomban kihánytam
Emiatt egész nap csak Unicumot piáltam, mmm..
De ettõl még rosszabb lett, s tovább nem is csináltam

Amikor elmentél tõlem, majd' meg döglöttem
Bármerre jártam, már nem nõtt fû sem mögöttem
És gyorsan egy új életbiztosítást kötöttem, ááá...
Ha igazán meghalnék, az Úr se lásson szegényen

Amikor elmentél, a talpam majdnem feldobtam
És egész nap össze-vissza, céltalanul lófráltam
Nem tudtam, mit tegyek, s az embereket bámultam, mmm...
S ha kérdezték, mi bajom, csak a fejemet csóváltam

De az élet szép, vagy legalábbis így mondják
Én azt hiszem, ezzel csak egymást áltatják

Amikor elmentél, azt hittem, hogy meghaltam
A talpamat bámultam, mért van még mindíg alattam
Hogy élethûbb legyen, gyorsan meg is oldottam:
Mindkettõt gyorsan a fejem fölé feldobtam

Amikor elmentél, nem tudtam, hogy mit tegyek
A vonatra bízzam vagy jöjjenek a gyógyszerek
Végül is úgy láttam, jobb, ha semmit nem teszek, mmm...
Nélküled egyedül is könnyedén elenyészek

De az élet szép, legalábbis másoknak
De a cipõmben, egyszer még õk is járhatnak

De mikor megjöttél, olyan hülyén bámultam
Álltam ott némám, és percekig csak hallgattam
Azt hittem, elmész, de ott álltál az ajtóban
S azt kérdezted tõlem, most mi a fene bajom van

És nem tudtam akkor, hogy mit is kéne mondanom
Egy szó nem sok, annyi sem jött ott ki a torkomon
Gondoltam, jobb lesz, ha behívlak az ajtómon, mmmm...
De te már bent voltál régen, s azóta más a lakásom...

És az élet szép, amióta megjöttél
De jobb lenne, ha egy kis idõre elmennél

Mert mióta itt vagy, a helyemet csak keresem
Melletted ez nem könnyû, s egyelõre nem lelem
Tán jobb lenne holtan, de mit csinálnál nélkülem, (s fordítva...)
Így ha ittmaradsz velem, nos, azt is azért túlélem